Amikor mintegy másfél éve elkezdtek szállingózni a hírek arról, hogy a LucasArts egy újabb, a Star Wars sagát alapul vevő játékot készít, nem keltette fel az érdeklődésemet a hír. Amikor azonban megtudtam, hogy az új játék FPS lesz, méghozzá olyan, mely a klónháborúkat veszi górcső alá, határozottan elkezdett érdekelni a dolog – Star Wars játék Jedik, lépegetők, különféle Wingek nélkül, pusztán a Régi Köztársaság utolsó nagy háborújára koncentrálva... Az újonnan bejelentett játék így már egészen más színben tűnt fel, a bizalomgerjesztő információk pedig kellő bőséggel áradtak, mígnem nemrég megjelent a játék, és nemhogy beváltotta, hanem toronymagasan felül is múlta a hozzá fűzött elképzeléseket. De ne szaladjunk ennyire előre.

A Republic Commando a Klónháborúk több évét öleli fel. Azt az időszakot, mikor a szeparatisták ellen vívott háború káoszba sodorta a Köztársaságot, melynek utolsó mentsvára a Jedi Tanácson kívül a kaminoiak által felnevelt és kiképzett klónhadsereg volt. Ezek a klónok Jango Fett, a hírhedt fejvadász másolatai voltak: tökéletes, precíz gyilkolásra tervezett katonák, akiknek lojalitásához a genetikai módosítások folyományaként nem férhetett kétség. Bár még a mezei klónkatonák is kellően hatékonynak bizonyultak a droidseregek ellen, a kaminoiak tudták, hogy egy ütőképes hadsereg nem nélkülözhet speciálisan kiképzett egységeket sem, melyeket a különösen veszélyes akcióknál tudnak használni. Így születtek meg a különlegesen kiképzett kommandók, melyek mindössze pár főből állnak, és mindegyik egység más és más területre specializálódott.

Mi is egy ilyen csapat, a Delta-osztag vezetői vagyunk, és ilyetén minőségünkben küzdünk meg az ellennel három fejezeten keresztül, három társunk segítségével. Az első helyszín a Geonosis, melyben az Episode II-ből megismert szituációban vágunk rendet – ez a bevezető rész, ahol megismerkedünk csapatunk kommandírozásával, reakcióikkal. A második helyszín egy elhagyatott köztársasági űrhajó, mely magatehetetlenül sodródik az űrben. Itt kezd el kibontakozni a történet, és a hajón zajló küldetések első fele/harmada is különleges, lévén csapatunktól elvágva, társainkért aggódva kell harcolnunk. A harmadik helyszín a vukik bolygólya, az erdős Kashyyyk. Ez a rész nagyobb, mint az előző kettő együttvéve, a történet végre gyors iramban teljesedik ki, és úgy általában hatalmas mészárlások várnak ránk.

A Republic Commandoban három társunk segít nekünk a feladatok elvégzésében, akiket velünk együtt főztek ki leleményes alkotóink. Delta 40 (Fixer) a biztonsági rendszerek feltörésének avatott szakértője, Delta 62 (Scorch) a gránátok, és egyéb robbanó eszközökkel bánik kitűnően, és végül a halálpontos Delta 07 (Sev), aki semmi perc alatt végez egész zászlóajakkal.

FPS-ek terén még a Half-Life vezette be azt, hogy a történetben néha felbukkannak karakterek, akik hosszabb-rövidebb ideig segítenek nekünk a gaz ellen likvidálásában, avagy nélkülözhetetlenek valamely ponton való átjutásban. Ez a momentum kétségkívül színesíti a játékélményt, azonban az efféle kéretlen segítők legtöbbször meglehetősen alacsony szintű MI-vel lettek megverve, így számos játékban inkább hátráltattak, mintsem ténylegesen segítettek. Azonban a Republic Commando zseniálisan tálalja a társakat, melyek professzionális MI-je sokszor kihúzhat minket a csávából. Társainknak alapból négy utasítást adhatunk ki (előre, vissza, terület védelme, szabad portya), illetve kijelölhetjük a különféle fedezékek mögüli tüzelést is, és a néhol fellelhető lézerek, rakétavetők irányítását is. Mindez nem hangzik különösebben forradalminak, hisz már sok játékban kommandírozhattunk csapatokat – de egyik sem volt ilyen professzionális, és életszerű! Társainkból fakadó további momentum, hogy a játékban meghalni nemigen lehet: ha valamelyik társunk földre kerül, akkor mi, avagy egy másik emberünk könnyedén feltöltheti életerejének legalábbis egy részét. Ha mi fogunk padlót, úgy választhatunk, hogy az érvényben lévő utasításokat hajtsák végre a delták, minket gyógyítsanak meg, avagy éppenséggel betölthetünk egy előző játékállást is.

Bár az ellenfelek MI-je kevés kivételtől eltekintve közepesre sikeredett – persze a játékban unos-untalan feltűnő harci robotoktól már csak az új keletű Star Wars filmek tanulsága szerint sem szabad sokat várni intelligencia terén –, azt kell mondanom, hogy a piciny csapatunkat életre keltő MI a legjobb, amit az utóbbi években láttam. Társaink további nagy előnye az a hangulatbeli plusz, ami megjelenésükkel jelentkezik. A fiúknak nem kell a szomszéd galaxisba menni a cinikus katonahumorért, a beszólások nagyon jóra sikerültek, szinte már csak ezekért is érdemes végigjátszani a játékot.

A játék egészével ellentétben a kis kézi eszközeink nem jelentenek túlzott változatosságot, de szerencsére a játékélmény ezt nem sínyli meg. Alap fegyvereink közé a mezei energiapisztoly tartozik, mely egészen tűrhetően sebez, és lőszer sem kell hozzá, pusztán újratöltődik, valamint a rohamkarabély, mely kellő tűzgyorsasággal és sebzéssel bír, és átalakítható mesterlövészpuskává. A shotgun értelemszerűen közelre jó, a Trendosian gépágyú iszonyatosan sebez, és nagy a tűzgyorsasága, cserébe lassan lehet újratölteni. Mindezeken felül a már megszokott gránáttal és rakétavetővel találkozhatunk. A gránátoknak létezik EMP, hő, gáz, és vakító változata is, ezek segítségével rendet vághatunk az ellenfelek között – szükség is van rájuk, mert egyes egységeket, harci droidokat sugárfegyverrel miszlikbe aprítani bizony igencsak idő-, és lőszerigényes vállalkozás. Legütősebb fegyverünk a csuklónkra erősített vibropenge (ezt az alap fegyvereink mellett tudjuk használni), illetve az egyéb fegyvereknél funkciójában ezzel megegyező másodlagos tüzelésmód, melynél puskatussal operálhatunk, avagy szuronnyal rohamozhatunk – a hatás garantáltan elsöprő.

Ami igazán a konkurencia fölé emeli a Republic Commandot, az a hangulat. A fejlesztőknek sikerült elérniük, hogy a fenomenális Star Wars hangulat keveredjen a jóféle kommandós játékok által generált játékélménnyel, mely összekapcsolódva az első osztályú pályatervezéssel az „ott vagyok” érzést erősíti.

A Republic Commando grafikájára ugyanaz igaz, ami magára a játékra: elsöprő. A megjelenítésért az Unreal 2.0 Warfare motor felelős, ezt nagymértékben átalakították a fejlesztők, és igazán nyálcsorgató fény-árnyék effektek kerültek bele a játékba. Hab a tortán az igazán emberbarát gépigény és a rendkívül gyors töltési idő, melyet pedig igazán nem várnánk egy meglehetősen nagy pályákkal dolgozó szórakoztatóipari produktumtól. Külön ki kel emelnem a rendkívül gusztusosra sikeredett HUD-ot, mely az egyik, ha nem a legjobb ilyetén vonatkozású grafikus csoda, amit valaha is láttam. A csapattársak helyzetén és aktuális életerején kívül a nálunk lévő gránát fajtáját, a pajzs és életerőnk állapotát, továbbá a feladatlistát láthatjuk magunk előtt. Mindezt úgy, mintha kedvenc mandalori sisakunkból néznénk ki – egyszerűen zseniális! Az már csak hab a csokitortán, hogy az esetlegesen a szemellenzőnkre fröccsenő esőcseppeket, belsőségeket és egyéb nyalánkságokat egy vékony kis plazmacsík takarítja el. Némileg rontanak a képen a kis vizsgálódással felfedezhető, alacsony részletességű faltextúrák, és a sérülési modell hiánya a humanoid ellenfeleknél (bár ez a játék korhatárának lejjebb szorítása végett érthető lépés volt a kiadótól), összességében még így is kiemelkedő alkotással van dolgunk.

A hangok szintén ütősre sikeredtek, minden effekt kristálytisztán szólal meg, a jó öreg John Williams által megkomponált zenében csalatkozni nemigen lehet, a játékhoz készített kiegészítések pedig tökéletesek lettek. A szinkronhangok igazán első osztályúak, nemcsak a Temuera Morrison (Jango Fett) által szinkronizált részek, hanem a többi színész is egytől egyig megfelelő orgánumú és beleélésű.

Régen láttam ennyi professzionális játékot, mint amilyen a Republic Commando. Minden ízében látszik rajta a sokrétű tapasztalat és a kreativitás, továbbá a játék közel tökéletes képet nyújt a játszhatóság, és audiovizuális téren is. Bár kétségtelenül vannak hibái – mint például az elénk vetődő ellenfelek nem túlzottan magas szintű MI-je, vagy a legfájóbb pont, a rövid végigjátszási idő –, mindezek ellenére felétlenül érdemes kipróbálnia minden FPS és Star Wars rajongónak. Star Wars fan FPS mániásoknak pedig egyenesen kötelező darab.